A perverz és a vasaló

Egyfős kamaradarab, én és a vasaló: sajnos a valóság sokkalta prózaibb, mint a címből gondolnád, kedves olvasóm, aki valami hard metal pornót vár netán: tegnap végigvasaltam a délutánt, no meg 23 - igen, mondd ki: huszonhárom - inget... Ami az ingállományomnak közel a kétharmada. És, hangsúlyozom: férfiinget, nem holmi fogason száradó spagettipántos blúzocska :)  Márpedig a férfiingség azt jelenti, hogy oldalanként van 2x6 felülete (nyak, ujjak, mell, oldal, hát, váll, s ez mind szorozva kettővel! Mert ugye hátulról is...), amiket külön le kell teríteni, és kisimítani  - és a pofádba csapó gőzzel megdolgozni, miközben a kinti hőmérőben a higany - árnyékban - a 25-30 fok körül tántorog. Mely drágaköveket csiszatolják 24-szer?! Na annyit ér az én ingem, vasalás után. Csak azt nem értem, hogy lesz ebből kapcaszerű valami, miután kis ideig rajtam van? (Valami ingségről olvastam/írtam itt is - vigyázat, irodalom) 

Utána jutalmul (0% mulatság, de férfimunka volt) ledőltem a Bábelt nézni. S innentől, sipogás helyett, a filmrovattal folytatódik a poszt:

Egy mondatban: amikor a globalizmus nevű sakál kivillantja foga sárgáját... A helyszínek: Marokkó, vágás, Mexikó, vágás, Japán, vágás, és újra előlről.
Marokkó: ( - én mondjuk sokáig valami afgán-iráni stb. hegyvidéknek gondoltam - ) Bradpitt nejét  pásztorkölykök lelövik egy légkondis turistabuszban az Atlasz hegységben, egy sziklacsúcsról, csak mert próbálgatják mozgó célponton, meddig vissz a puska - amit egy (->Japán) vadász hagyott ott ajándékba évekkel előtte. Az ő süketnéma lánya éppen nemi érése forrpontján van, még a fogorvosal és a rendőrrel is kikezd. Odahaza pedig (->Mexikó, USA) majdnem megeszik Bradpitt és Cate Blanschett  gyerekeit a sivatagi sakálok, de persze nem fogják, ám a nevelőnő elnyeri méltó büntetést, amiért megbízott defektes unokaöccsében (akiből minden Tarantínó-filmek legnagyobb lúzere tör elő, ahogy a USA-Mexikó határhoz érnek). Amúgy mindenki bűnhődik, az is, aki nem érdemelné. Sze lá ví.
Zavaros? majd Letisztul, ha ezek után még megnézed :-D  Izgi, szép, de semmi rendkívüli.

XY író, Kritikai kiadás VII. kötet, Ügynöki jelentések

Cinizmusban most alámegyek minden eddigi mélyrepülés(em)nek, de:
A 21. századi kritikai kiadásoknak vajon foglalkoznia kell-e az ügynöknek beszervezett írók jelentéseivel is? Értsd: a könyvtári polcon ott legyen(ek)-e egy esetleges teljes krit. kiadásban külön kötet(ek)ben az ügynöki jelentések is?
Ha már Jókainál, Babitsnál (a  "beszélgetőfüzetekben"), stb.  olvashatók olyanok, hogy "kérem a kacsát" vagy a napi bevásárlólista...

(ennek nyomán)

Mátrix-e vagy?

Megmondom, honnan tudhatod biztosan, hogy még élő vagy-e (vö. Hatodik érzék), netán már odaátról cyberkedsz: ha már nullát mutat itt jobbra, a blogom számlálója ("beolvas: 0"), akkor nemhogy más nem olvassa éppen, de már te sem innét nézel bele - hanem belülről...

(Ha valakivel így lenne: lécci írjon már pár sort, milyen ott..?! Pl. arrafellé sosem fagy le? Monmdjuk fura is lenne a pokolban...)

Feltaláltam a vitamétert..? :O)

1 íróra

Dőzs

Ködképek

Kovács úr estéje. Olyan zavaros minden...  az utca embere hazamegy (onnantól panelpr), kapcsolgat a Híradók, az Életképek vagy a Barátok közt, és összekeverednek a szereplők. Húz egyet 96 Ft-os söréből és továbbkapcsolgat.

Etus (majdnem) a régi, Mágenheim doktor most Zorán nejével randizgat, Malek(Balikó Tamás) pedig éppen nekimegy Lumnitzer Olivérnek a Nemzeti Színház igazgatói pályázatának levezénylése miatt (némi joggal, bár egy ízléstelen megjegyzést is téve). Csak az a rejtély, miért nem kérte egykori KGB-s iskolatársa, Laborcz Sándor segítségét... Ha a nyugdíjazott Kolonics tábornok úr már csupán a múlt embere.

Közben az ország Csöpije és Szamócája együtt visznek fényt a veszprémi színházba, éppen úgy, ahogy Lucifer tervezi a Nemzetiben. Németh Miklós és Orbán Viktor barátai karonfogva korzóznak a közéleti hullákkal teli árok felett.

Emberünk bárhová kapcsol, gubancos minden, a történetek szálaiban elakad a fésű.
Zihálva dolgoznak a ködgépek, fenékig tejföl az egész világ. A tévés fotelből az éppen szemmagasság.  

minden dupla

Minden, ami takar, duplafenekű, vagy kormos, és az ingujjaddal le kell sikálni. Minden dulpa. Ha közelebb hajolsz, meglátod. Átlátszik.

Egy példa: azt mondom, Kisoroszi.

Amire azt kérded, Havas Henrik?

Hát nem.

Polcz Alaine. 
és persze Mészöly Miklós.
(és az apropó)

fejből posztolni

tegnap számos remek ideám támadt, de másnapra ezek mindig elillannak. másnapos ideák meg különben is kinek kellenek.

kár, hogy nem lehet fejből blogra küldeni rögtön, amit szeretnénk, mert roppant entellektüell munkásságom nagy, spontán része így csak elveszik (filológusok karának sírása hallik.) 
csak mert lassu a gép, mire bekapcsolom, már átíródik a fejemben a világmegváltó izé, satöbbi. 
na persze, ami nekem probléma, az menti meg a világot attól, hogy 6 milliárdan blogoljanak... na jó, levonva a 3. világot.

de ha majd lesz fejbenchip (headset 2.0), akkor akár a metróból vagy a kádból is blogolhatunk majd (tudom, már most is, de azt a kütyüt is be kell kapcsolni, be kell pöntyögni stb.)

hmm
ahogy így végignézek a fentieken, asszem megtaláltam a 21. század legégetőbb társadalmi, ökölógiai problémáját... na ja, az egotripperem.

más
jó ideje Pálóczi Horváth Ádám Ötödfélszáz énekekjének egyik címe jár az eszemben, 1780 körülből...  a megfejtéshez 'régi magyaros'-ok és trágársággyűjtők előnyben.

répagoffri

ez úgy készül, hogy lehányod az internetet: konkrétan bele a laptopba. rácsukod, míg a vinyó ropogósra nem süti. (répa pedig ugye minden hányásban van...)

ezt csak úgy általában internetről. amiért néha már unalmasnak érzem. azaz fullasztónak. usb-s hírmorzsaporszívót kérek karácsonyra.

de hogy derűsebbet is ideszösszentsek: hiába egyre komorabb, rögvalósabb és grumpysabb  kijegecesedik kolléga, hiába egyre felnőttebb (komolyabb) csimpi (na jó, nem mindig :D ), hiába harakirizi egyre sokszor össze hascsakráját balázs (linkek lent, jobbra), még mindig ők az én napi mentálkávézóm, így együtt. köszipuszi.

aztán itt van fellendülő cybereditori munkásságom is, szaggatni kéne a blogter.hu-t egy órási nokedliszaggatón, mert valós irodalmi gyöngyszemek értek össze a gépház salakjában (ahh fincsi képzavarok, mi?) , stb. (erről később)

ps.
oszd meg és duhajkodj 

Könyvdominó

Egy pillanatra már megint azt hittem, feltaláltam valamit. Még csak azt nem tudom, mire jó a mai invencióm.

Ha egy regény szépirodalmi utalásait követném, pl. a most olvasott Náfíszi-kötet utalásait, haladhatnék kis lépésekben is (Nabokov), nagyobbakban (H. James, Fitzgerald, Austen), s visszaléphetnék akár egy teljes világirodalomnyit is. (Firdauszi, stb.)
De mindenképpen visszafelé haladnék az időben, lévén még a látnoki képességű írók sem láthatnak előre az időben (ok, Orwellnek sikerült), max. készülő kortársakra, rá, de ezzel nem lépünk előre. Így pedig előbb-utóbb kikötünk Homérosznál, ó...irodalmi költészeteknél meg a mitológiáknál. Vagyis jó játékot találtam ki, csak azt nem tudom még, mire jó.

Talán, mégis belevágok. Az is lehetne a mottója: olyan mint a szex: ki bírja hosszabb távon... Kezdeni egy kortárssal kell, és az ember teremtésének környékén befejezni... :)

Időugrás

Nem csak a zeneszámok ugranak néha mindenféle lejátszókban, hanem időben is ugorhatunk általuk: annyira jó a Mamikám (Palya Bea), hogy a Deákból rögtön Kálvin tér lett a kékmetrón ma reggel…
Legalább sétáltam. Az mp3 igenis egészéges, még ha nem is a fülnek.

J. rosszgondol

Keserédes

Kávés-szalonnás-szilvás csoki. 

Igen, mindez nem csak egy mondaton belül, de együtt, egy tábla csokiban! Ízlelgessük...

Tegnap végre elzarándolkoltam Melange bloggerina csokiboltjába, és beleszédültem - volna a csokiszökőkútba, de ez a műszer sajna éppen szervizelésen van, ezért "csak" a kínálatba szédültem bele.

Gombóc Artúr sírva fakadna örömében (mint a nagy Levin a sivatagban, amikor valaki igazi marinírozott halszeletet adott fel neki), ha betoppana Újlipócia egyik, Dunára futó kis utcájába, a Katona J. 22. szám alá. Itt G. Artúr kívánságlistája ugyanis csak az alap. A "kerek csokoládé, szögletes csokoládé, lyukas csokoládé, mogyorós csokoládé, keserű csokoládé..." kínálatán túl minden olyanos csokoládé is van, ami csak fűszerszámnak számít a Föld nevű bolygón, és persze azon túl is, mármmint nem csillagászatilag, hanem fűszerügyileg: mert akad diós vaddisznótöpörtyűs csoki is.

Azt hiszem még visszatérek, mert most látom: létezik (létezik, mert ez már túl van a vanás fogalmán: ez már metafizikai) : szóval létezik tökmagmarcipános is... De van sárgarépás is... :)

Sodorj egy óriáscsokit

A csoki egyik legfőbb speedje - a jókedvfelelős triptofán és a kávéhatású feniletil-amin mellett - az anandamid nevű (ami a szanszkrit 'boldogság' szóból ered) neurotranszmitter, ami ugyanazon agyi területen hat, mint a THC. Csak az a baj, hogy egy jointnyi hatásért kb. 25 kg csokit kéne benyomnunk...- olvasom.  
Lehet, hogy II. Montezuma nem csupán férfiasságát megőrizendő hörpölt fel napi 50 csésze kakaót?!

Vásárlói szubkultúra

Olvasási pozíciók

inspired by J. 

Ez nem csak egy divatos műszó a Zesztéta szakmában, de a valóságban is fontos kérdés: milyen pozícióban olvasol? hány ilyet ismersz?

Legyen az olvasásnak is Káma Szútrája!

Lássuk végig! »

Október 23. - vers A Pesti Srácról

Tavaly ilyenkor Hamvas Bélát idéztem, most egy névtelen szerzőségű költeményt, 1957-ből...

Drogszakácskönyv

Megjelent nemrégen egy újabb kender studies: a könyv tulajdonképpen a fű/cannabis használati útmutatója.
Elhatároztam, hogy nem teszek minden mondat végére !!!-ket, pedig szeretnék még bazmegezni is. A kötet a lehető legrészletesebben bemutatja, hogyan szívd a füvet, de mesél még a hasishasználat rejtelmeiről is... Amúgy rendkívül csinos kiállítású darab, tele színes képpel és ábrával, elmondja, hogyen termeszd és szüreteld otthon a cuccost... Kitér a drogok történetére, még azt mondaná ez ember: művelődéstörténetére is... Aztán a végén egy kis meglepetés: egy egész fejezetnyi szakácsköny. Valamennyi recept a főételektől a süteményekig a fűvel készül.

Persze nem árt, ha valaki lóg a szeren, ismerje is meg (felemás korlát...) Én csak azt nem tudom, ha még tiltott a szer, hogyan lehet ilyet könyvet kiadni? A szerző amúgy amerikai, a kötet pedig Kínában (!) készült. De tovább reklámozni újabb adatokkal nem fogom.

Ellapoz az élet

Fiatalember felszáll a metróra, kezében Lion Feuchtwangertől A hamis Néró. Régi kiadás, benne félbehajtott lap, talán ügyintéző napot tart, azon a lista, és unalom ellen a kötet. Megáll a kocsi belsejében, kinyitja valahol középen a könyvet, lesimítja a gerincét, bele is kezdene az olvasásba, de valami hang elvonja a figyelmét, felnéz, el is bámészkodik kissé. Ekkor néhány összetapadt lap, magától, vagy egy kis huzat hatására, ellapozódik, az oldalszám előre ugrik legalább tízet... A srác végre összepontosít, elkezd olvasni. Először azt hiszem, rájön, mi történt, mert nagyon koncentrál, de aztán belemerül, és hosszú megállókon keresztül olvas, talán örökre elmulasztva azokat az oldalakat.

Épp mint az életben, nem figyelünk  eléggé, és átugrunk talán fontos dolgokat. 
Sokan pl. büszkék rá, hogy átlapozzák Jókai tájleírásait... Az ilyenek csak a vak sors (bal)kezére dolgoznak.

Magyar euró? Itt van!

Nem kell itt a mindenféle uniós kritérium-koordináta-konvergencia-rendszerek labirintusában kavarogni, meg gyúrni a jó öreg Forintot, netán várni még 5-10 évet az eu-s pénz bevezetésére - jelentem: Budavára megcsinálta.

Ugyan csak 80:1 arányban, de kész az új magyar fizetőeszköz.

Mindent ezért kapsz csak meg. Nem csupán a bort: vásárolj bármiféle italt vagy étket (víz, üccsi, pogi, töki pompos, langalló vagy kóbász), azt csakis ezért a kóstolójegynek, bónusznak, egyebeknek nevezett (standja válogatja) cetliért veheted meg. (Cetlikért: egy borkóstoló 1-4, vagy akár több jegybe is kerül, egy kiadósabb étel ára 10-15 cetli fölé is mehet...) 

A kerítésen belül sikeresen felszámolták a pénzrendszert. (Viszont minden negyedik-ötödik bódéban 'bank' működik - mint a középkori Észak-Itáliában, ahol a pénzváltók pultját nevezték banknak...)

Már csak ki kell terjeszteni a szisztémát az országra. Egyébként is, statisztikák szerint a magyarok jövedelmük nagyobbik részét élelmézésre fordítják ("bérből és konyhapénzből élők..."). És mert az átlagmagyar ritkán lakik jól, maradhat a magyar deviza/valuta (valiza) neve ez: kóstolójegy.

Ps.
 Volt ilyen is... :

Cybereleves

Ezt próbáltam magamban délután afféle tragédiának feltupírozni, mikor jön a hír: nagyapám, az egyetlen, akit ismerek is, lehet, hogy a végét járja (az a nagyapám, akinek - ahogy a minap Urbangerinél is kifejtettem - ahhoz is volt ereje, hogy elfagyott fél lábbal hazajöjjön a Don-kanyarból). Szóval, bocsánat, de mégsem gyászolom felfüggesztett, kedvenc blogjaimat.

Írósztrájk

Világszerte felálltak íróasztalaik mellől az írók, hogy tüntessenek olvasóik ellen. A könyvipar és marketingesei miatt ugyanis soha egy művet nem az olvasott, aki értője lett volna a műnek. A borítók, a fülszövegek és a reklámok félrevezettek, mindent alá- illetve felülkalibráltak. A ponyvát keménykötésben, komolykodó magyarázattal adták ki, a komoly irodalmakat pedig (esszé, nagyregény, memoár) puhában, laza kísérő szöveggel, hogy ne csak az elit ínyét csiklandozza. Az írók pedig egyszer csak úgy érezték, senki nem érti őket. Nem a megfelelő olvasó választja a könyvüket.

Az írósztrájk nemzetközi volt, minden ország, nemzet írástudója részt vett benne, kivétel nélkül. Évekig nem írtak, egy sort sem. Évekig nem jelent meg új könyv, az irodalmi lapok megszűntek, nyomukban a kritikai szemlék is. Chilétől Norvégián és Algérián át Japánig nem született friss irodalom.

Jobb híján évekig csak olvastak az írók.
Mindent elolvastak, amit valaha szeretettek volna. Mindenki „könyves várólistája” ki lett pipálva, minden könyvkupacot kiolvastak, minden felírt nevet és címet megszereztek és legyűrtek.

Ahogy fogyott a listájuk, amit el kellett, ill. el akartak még az életben olvasni, rémület töltötte el őket: ezután nem lesz miről írniuk. Már mindet megírtak. Eddig azt hitték balgán, hogy mindig lehet mit írni, újat és még sosem voltat. És újszerűen. Pedig dehogy.

Próbálkoztak az asztalfióknak alkotni, de minden eredetinek tűnő mondatuk után beugrott egy nemrég olvasott író könyvének egy bekezdése. Ami még jobb is volt. A világ írószövetségei közt áramlottak ez emailek, telis-tele idézetekkel, meg sírás-rívással. Lassan minden író pszichológushoz járt, hiába.

Végül, akikben felülkerekedett a lelkiismeret (kevesekben), azok végleg letették a tollat. Új hivatást kerestek, eltűntek a világ tekintete elől. Akik írók akartak maradni, mert számítottak az ösztöndíjakra, és még mindig írni tudtak a „legjobban”, azok újra publikálni kezdtek. És újraéledtek az irodalmi mellékletek, újraindultak a kritikai lapok és kijöttek az első szépirodalmi kötetek is a nyomdákból.

Az olvasók kiéhezett sakálként vetették rájuk magukat.

Aluljáró

Most kissé ilyennek érzem magam a sok blog miatt:

Új szonettforma

Új műfajt találtam magamnak: tömör, szintén 14 sor, mint a szonett (mármint Wordben, 12-es betűkkel), és mivel modern korban élünk, szabadvers, sőt, próza!
Ő az én kb. 1200 leütéses könyvismertetőm... Ha több egy picit: hát még enjambament-ja is van a kicsinek...

http://murci.freeblog.hu/categories/2007_olvasmanyai/

Cicikkel töltött bikinik

7végi kultúrkorty

A Sötétkékmajdnemfekete c. filmet mindenképpen érdemes volt, remek darab. Sokkal több annál, hogy "meg kell dugni a bátyó csaját" :D

De a Budapest Történeti Múzeum 100 éves a kabaré c. kiállításnak nevezett valamijét senki meg ne nézze. Pláne olyan szintű "humorért", amit még Gálvölgyi sem közelít meg, legótvarabb pillanataiban sem... Szégyen, pláne hogy pénzt is kérnek érte (1100 huff).

Időeltolódás

Emlékszem, talán Petrarcáról olvastam, hogy az az egyik első ember, aki feldedezte a temészet szépségét, amikor hegyet mászni indult. A reneszánszig ugyanis - állítólag - egészen másképpen néztek a tájra az emberek, még nem tudtak gyönyörködni benne. Kifordítva a mondást: látták, de nem tudták, mit nézzenek benne.  

Na most olvasom, hogy ebben is megelőzött minket a messzi Kelet: Japánban i. sz. 633-ban mászta meg - csak úgy - a Fujit egy szerzetes, bizonyos En no Shokaku.

A mozdulatok legyezői

a mozdulatok legyezői nyílnak
egy karlendítés hét- vagy nyolckarú
és százlábúnak lába annyi nincsen
mint lassításban embernek ha rúg
és elkenődik mint vajaskenyéren
a fejed hogyha lassan mozgatod
ezer szem száj és orr marad utánad
a levegőben: ezer magzatod
és mozdulatoktól kásás a tér mely
beillesztgeti minden gesztusod
egy öntőforma ősi börtönébe:
ezt valaki már rég kivájta ott
mert – levedlett bőrt levetett ruhákat –
te is másnak a létét koptatod
s ha lehajolsz már felegyenesedvén
más megy tovább és téged otthagyott

(L. J.)

Boltív

Halottak közt szlalomozni

Persze a valóságban nem ezt tettük, útban Savariába és vissza (és amiért), de most olvasva a hétvége baleseteiről, ez a kép rémlik fel bennem... Két nap alatt sok ez a 8 halott és több tucat sérült az utakon ebben a kis országban... 
Nemhiába láttunk annyi szarvasos táblát: az ágaskodó patrónusok megvédtek minket a baleseteket okozó dementoroktól - helyettük én csókolgattam a sofőrünket...

Csempésszek...?!

itt ülök egy könyvhegy tetején, éppen csak nem szívlapáttal hányom vissza a lezúduló könyvlavinát a csúcsra, éééés nem vihetem haza olvasni őket!
ááááááááá!
régi szép idők, amikor gondtalan-gondatlan tudatlanságomban, simán hazamentem velük, át a sípoló kapun, de mindig megúsztam... orosz rulett hónapokon át... most meg itt felajánlják (=nem utasítottak vissza elsőre), hogy írjak reciket, de melóidőben azt mégsem lehet!
HhhhGrrr!!

Lykke til!